Összefoglaló

A ciklon egy közel függőleges tengelyű légörvény, amelyben a légnyomás a középpont felé csökken, és az izobárok körkörösen zárják magukba az alacsony nyomású területet. Kialakulásukkor a hideg és meleg levegő találkozási vonalán hullámok, majd örvénylés jön létre; a hidegfront gyorsabban halad, ezért idővel utoléri a melegfrontot, létrehozva az okklúziót, végül a ciklon feloszlik. A mérsékelt övi ciklonok akár 2–2,5 ezer km átmérőjűek, a Coriolis-erő miatt az északi félgömbön az óramutató járásával ellentétes irányban forognak, belsejükben feláramlások alakulnak ki, így általában felhős, csapadékos időjárást okoznak. A trópusi ciklonok – melyeket a Karib-térségben hurrikánnak, Délkelet-Ázsiában tájfunnak neveznek – 26–27 °C-os tengervíz felett keletkeznek, középpontjukban (a „szemben”) igen alacsony a nyomás, körülötte pedig akár 100–250 km/h sebességű szélvihar tombol. Emellett léteznek mediterrán ciklonok is, amelyek főként októbertől márciusig alakulnak ki, amikor az Atlanti-óceán felől érkező hidegfront – például a Genovai-öböl felett – örvénylésbe kezd. Az időjárási akciócentrumok közül az Azori-szigeteknél anticiklon (magasnyomás), míg Izland környékén állandó ciklon (izlandi minimum) található.