A zivatarfelhő (Cumulonimbus, Cb) egy hatalmas, függőleges felépítésű felhő, amelyből jelentős csapadék hullhat: záporeső, jégeső, télen pedig hó. Különlegessége, hogy a magassága elérheti a 12–18 kilométert is, vagyis felnyúlhat a sztratoszféráig, miközben belsejében a függőleges áramlatok sebessége az óránkénti 100 kilométert is meghaladhatja. Összesített víztartalma hihetetlen, 100–500 millió liter között mozog; az alsó részén vízcseppek, a felső, fagyos régióiban pedig jégszemcsék találhatók, amelyek esés közben olvadhatnak el esővé. Főleg nyáron, a gomolyfelhők továbbfejlődésével jön létre, de hidegfrontok előtt is kialakulhat, tetején gyakran jellegzetes, úgynevezett üllőfelhő formálódik. A leghevesebb változata a több órán át fennálló szupercella, amely tornádókat is okozhat, és láncba rendeződve zivatarláncot alkothat. Kialakulásukhoz nagy mennyiségű nedvesség, meleg, instabil levegő, valamint egy energiaforrás szükséges, amely a gyors feláramlást beindítja.