A dopping olyan teljesítményfokozó szerek, készítmények vagy módszerek összefoglaló neve, amelyek használatát a sportban szigorúan tiltják – Magyarországon a 43/2011. (III. 23.) Korm. rendelet határozza meg a fogalmát. A kifejezés a dél-afrikai kaffer törzsek bódító pálinkájából ered, és a 19. század végén került az angol nyelvbe a lóversenyek kapcsán. A teljesítményfokozás már az ókorban is létezett (például a Kr. e. 6. századi birkózó, Milón nagy mennyiségű borjúhúst evett), de a modern sportban az 1904-es olimpia maratonfutója, Thomas J. Hicks volt az első ismert eset, aki sztrichnint és konyakot kapott. A dopping veszélyeire az 1960-as római olimpián bekövetkezett haláleset (a dán Knud Enemark Jensen) hívta fel a figyelmet, ami után a NOB 1967-től tiltotta be a szereket. Az első lebukott olimpikon Hans-Gunnar Lilkenwall volt 1968-ban, a legismertebb botrány pedig Ben Johnson 1988-as szöuli kizárása, míg a berlini fal leomlása után derült fény a keletnémet sportolók államilag támogatott, tömeges doppingolására.