Pedro Calderón de la Barca (1600–1681) a spanyol aranykor egyik legjelentősebb drámaírója és költője volt, aki életének nagy részében papként is szolgált. A jezsuitáknál nevelkedett, Salamancában bölcsészetet és jogot tanult, majd katonáskodott, később pedig IV. Fülöp király kegyei révén udvari költőként működött, míg végül 1651-ben papi rendbe lépett.

Legmaradandóbb alkotásai közé tartozik a Az élet álom (1635), a A zalameai bíró (1643) és a Huncut kísértet, amelyekben a vallásos és filozófiai gondolatokat a korabeli spanyol drámaforma továbbfejlesztésével ötvözte. Művei rendkívül koncentrált cselekményűek, szigorú logika és egy központi drámai hős uralja azok, és mintegy 120 drámája közül a vallásos darabok tették világszerte híressé. Emlékét Madridban szobor is őrzi, portréja pedig az 1928-as spanyol 25 pesetás bankjegyen volt látható. Műveit magyarra is többször lefordították – többek között Kosztolányi Dezső és Jékely Zoltán tolmácsolásában –, és a legfontosabb darabjai a mai napig szerepelnek a színházi repertoáron.