Debrecen Magyarország második legnépesebb városa, az Észak-Alföld és Hajdú-Bihar vármegye központja, amelyet gyakran „a kálvinista Rómaként” és „cívisvárosként” is emlegetnek. A település 1235-ben tűnik fel először írásos forrásokban Debrezun néven, majd 1361-ben I. Lajostól kapott mezővárosi jogokat, 1693-ban pedig szabad királyi várossá vált – a reformáció idején a magyarországi kálvinizmus egyik legfontosabb központja lett. Történelme során kétszer is betöltötte az ország fővárosi szerepét: 1849-ben itt kiáltották ki a Habsburgok trónfosztását, 1944-ben pedig rövid ideig ismét a kormány székhelye volt. Bár a második világháború bombázásai a házak mintegy 70 százalékát megrongálták és az épületek több mint felét elpusztították, a város újjáépült, és ma a Debreceni Egyetem (az ország legnagyobb felsőoktatási intézménye, több mint 30 ezer hallgatóval) valamint a dinamikusan fejlődő gyógyszer-, autó- és élelmiszeripar központja. Kulturális örökségét a Református Nagytemplom, a híres Református Kollégium és évszázados vásárai határozzák meg, miközben saját nemzetközi repülőtérrel (Debrecen Airport) és fejlett villamos-, busz- és trolihálózattal rendelkezik. A város Budapesttől mintegy 230 kilométerre, a román határ közelében fekszik, és neve valószínűleg török (jelentése: „él” vagy „mozog”) vagy szláv (jelentése: „jó föld” vagy „nagyra becsült”) eredetre vezethető vissza.