Ostoros egy festői község Heves vármegyében, az Egri-Bükkalja dombjai között, közvetlenül Eger szomszédságában, az Ostoros-patak völgyében fekszik. A település neve már Anonymus gesztájában is szerepel, és az 1332–1337-es pápai tizedlajstrom említi először, ahol már a szőlő- és bortermelés is meghatározóvá vált, miután 1446-ban megkezdődött a szőlőtelepítés. A török időkben többször is elpusztították (1552-ben és 1566-ban), és mintegy száz évig lakatlan maradt, mígnem a 18. században az egri papi szeminárium birtokaként újra benépesült. A 19. században a filoxéravész ellenére is virágzott a borászat, a falu pecsétjén is szőlőtőke látható, és a szőlőterületek 754 kataszteri holdat tettek ki. A 20. században a terület nagy része az egri káptalané volt, ahol már gőzgéppel szántottak, és híres pincészetek működtek, például a Kutya-hegyen, ahol a tulajdonos, Kovács József ügyvéd a holokauszt áldozata lett 1944-ben. Ma a község a borútjairól és a festői Ostorosi-víztározóról ismert, amely kiváló kirándulóhely a megyeszékhely közelében.