A sztrájk a munkavállalók kollektív munkabeszüntetése, amelynek célja a bérek emelése, a munkakörülmények javítása vagy szociális jogok kivívása, és gyakran nyomásgyakorlási eszközként is szolgál a munkaadókkal szemben. Az angol strike szóból német közvetítéssel átvett kifejezésnek számos formája létezik (pl. figyelmeztető, ülő-, általános vagy vadsztrájk), de alapesetben a munkaviszony szünetel, tehát erre az időre nem jár bér. Magyarországon az Alaptörvény és az 1989-es sztrájktörvény biztosítja a sztrájkjogot, amely hangsúlyozza az önkéntességet, és kimondja, hogy a résztvevőket utólag nem érheti semmilyen hátrány. A sztrájk kezdeményezéséhez jellemzően egyeztetés szükséges – ha az hét napon belül eredménytelen, megkezdhető a munkabeszüntetés, az egyeztetés alatt azonban csak egyszeri, kétórás figyelmeztető sztrájk tartható. A jogszabály korlátokat is felállít: az igazságszolgáltatás, a fegyveres erők és a rendészeti szervek dolgozói nem sztrájkolhatnak, a közüzemi szolgáltatóknál pedig fenn kell tartani az elégséges szolgáltatást, és tilos a sztrájk, ha az életet vagy a környezetet veszélyezteti, illetve kollektív szerződés módosítására irányul.