Az időjárás a légkör adott helyen és rövid időszakban jellemző fizikai állapota, amelyet a meteorológia tudománya vizsgál, és amelynek legfőbb tulajdonsága a változékonyság. A jelenségek elsősorban a troposzférában, a légkör alsó, átlag 10 km-es rétegében zajlanak, ahol a légnyomás, hőmérséklet, szél és nedvesség együttesen határozza meg a viszonyokat. A folyamatokat a Nap sugárzása indítja be, amely a felszínt melegítve hozza létre a szelet, miközben a víz (évente mintegy 519 ezer köbkilométer) kulcsszerepet játszik az intenzív körforgásban – a levegő nedvességtartalma nagyjából 9-10 naponta teljesen kicserélődik. A Föld forgása miatt érvényesülő Coriolis-hatás határozza meg a ciklonok forgásirányát és a passzátszelek irányát, mivel az északi féltekén jobbra, a délin balra téríti el a légtömegeket. A meleg és nedves levegő könnyebb, ezért felfelé áramlik, majd a magasban lehűlve a vízpára felhőkké és csapadékká alakul, amelyben az aeroszol részecskék teszik lehetővé a kicsapódást. A felhők megfigyelése már az őskori emberek számára is fontos volt, hiszen megjelenésükből a vihar vagy eső érkezésére lehetett következtetni.