Zala vármegye a Nyugat-Dunántúl déli részén fekszik, nyugatról Szlovénia, délről pedig Horvátország határolja, és székhelye a „Zegnek” becézett Zalaegerszeg. A megye területe változatos domborzatú, északon a Zalai-dombság és a Keszthelyi-fennsík, délen sík vidékek találhatók, keleti határát pedig a Balaton és a különleges természeti értéket képviselő Kis-Balaton alkotja. Nevét a terület meghatározó folyójáról, a Zaláról kapta, amelynek elnevezése az illír-kelta „Salla” szóból ered, és a vidék gazdag termál- és gyógyvízkészletéről is híres, amit a világhírű Hévízi-tó és Zalakaros fürdőhelyei bizonyítanak. Történelme a római korig nyúlik vissza (pl. Baláca-villa), a középkorban fontos határvédelmi szerepet töltött be (pl. Kanizsa vára), majd a trianoni békeszerződés (1920) után elvesztette a Muravidéket, az 1950-es megyerendezés pedig a balaton-felvidéki területeit csatolta el tőle. Napjainkban hazánk 14. legnagyobb (3784 km²) és 16. legnépesebb (kb. 260 ezer fő) megyéje, amely bár népsűrűsége az országos átlag alatt van, gazdag történelmi örökségének és természeti szépségeinek köszönhetően kiemelkedő turisztikai célpont. Nevezetes települései közé tartozik még a Festeticsek székhelyeként ismert Keszthely, az energetikai és gépipari központ Nagykanizsa, valamint a fürdőiről híres Lenti.