A digitális pénz olyan egyenleg vagy rekord, amelyet internetes adatbázisban vagy értéktároló kártyán tartanak nyilván, és bár fizikai formája (bankjegy, érme) nincs, szinte azonnali tranzakciókat tesz lehetővé. Mivel általában nem kormányzati szervek bocsátják ki, nem mindegyik számít törvényes fizetőeszköznek (kivéve az EU által szabályozott elektronikus pénzt és a digitális jegybankpénzt), és tulajdonlásuknak nincsenek állami korlátai. A fogalmat David Chaum vezette be 1983-ban, majd 1989-ben megalapította a DigiCash-t, míg az első széles körben használt virtuális pénz az e-gold volt, amelyet 2008-ban záratott be az amerikai kormány. A mérföldkő 2009 volt, amikor Satoshi Nakamoto (a 2008. október 31-én publikált fehér könyv alapján) bevezette a bitcoint, ezzel elindítva a decentralizált, blokklánc-alapú kriptovaluták korszakát, amelyeknek nincs központi szerverük. A történelem során olyan szolgáltatók is megjelentek, mint a Liberty Reserve (2006) vagy a Tencent QQ érméi, de a Liberty Reserve-t pénzmosás vádjával zárták be, a QQ érmék pedig Kínában a jüan destabilizálásától való félelmet keltettek. A digitális pénz lehet centralizált vagy decentralizált, és bár használatuk gyakran korlátozott (például online játékokban), a kriptovaluták, különösen a bitcoin, mára a legszélesebb körben ismert és elfogadott formává váltak.