A pénz alapvetően általánosan elfogadott csere- és fizetési eszköz, amelynek értékét ma már nem a mögöttes áru, hanem a társadalom bizalma adja – ez a modern hitelpénz lényege. Történetileg árupénzként, főként nemesfémérmékként kezdődött, de az állam által törvényesen garantált fizetési eszközzé vált, miközben értékének csökkenését inflációnak, növekedését pedig deflációnak nevezzük. A szó eredete is gazdag: a magyar „pénz” a szláv nyelveken át a német Pfennigből származik, a görög „nomiszma” a törvényre utal, a latin „moneta” pedig az i. e. 269-ben vert denarius hátoldalán szereplő Juno Moneta nevéből ered, míg a héber „mammon” a gazdagságot jelölte. A közgazdászok szerint a pénz – Bendixen megfogalmazásában – „utalvány a társadalmi termékre”, Schmölders szerint „általános alkalmazású értékmegfelelő”, Marx pedig az általános egyenérték szerepét betöltő csereeszköznek tartotta. Megjelenési formái közé tartoznak az érmék, a bankjegyek, a számlapénz, valamint az elektronikus és digitális jegybankpénz is. Összességében a pénz a gazdasági kapcsolatok alapvető eszköze, amelynek formái a technológiai fejlődéssel folyamatosan alakulnak.