Az irak–iráni háború (1980–1988) Szaddám Huszein iraki diktátor által hadüzenet nélkül indított konfliktus volt, amelynek gyökerei a határvitákban, a síita–szunnita vallási ellentétben és a perzsa–arab etnikai feszültségben rejlettek, miután az 1979-es iráni forradalom Homeini ajatollahot juttatta hatalomra.

A kezdeti iraki előrenyomulás során elfoglalták Horramsahr városát és Huzesztán tartományt, ám Irán 1982 nyarára visszafoglalta területeit, és a háború ezután az első világháborút idéző, véres állóháborúvá alakult.

Érdekesség, hogy a forradalmi Iránt sem az USA, sem a Szovjetunió nem támogatta, sőt az arab monarchiák is egyértelműen Irak mellé álltak, miközben Iránnak az amerikai fegyverszállítások megszűnése és a forradalom utáni káosz ellenére is sikerült talpon maradnia.

A nyolc évig tartó háborúban Irak hatalmas, modern hadsereget épített fel (például szovjet T–72-es harckocsik és francia Mirage F1-es vadászgépek), míg Irán tömeges emberveszteségekkel próbálta ellensúlyozni technikai hátrányát, így mindkét ország százezres nagyságrendű áldozatot szenvedett.

A konfliktus 1988 augusztusában tűzszünettel ért véget, lényegében határváltozás nélkül, de megalapozta Szaddám későbbi kuvaiti invázióját és a régió további destabilizálódását – ez a 20. század egyik leghosszabb és legpusztítóbb háborúja volt.