Az arany (vegyjele: Au, latin nevén Aurum) a természetben elemi állapotban előforduló, jellegzetesen vörösessárga színű nemesfém, amely rendkívül ellenálló: még a legtöményebb savak sem oldják, csak a sósav és salétromsav 3:1 arányú elegye, a királyvíz. Kiemelkedő tulajdonsága, hogy rendkívül jól nyújtható (akár 100 nanométer vékony fóliává – aranyfüstté – is alakítható), és sűrűsége 19,3 g/cm³, amivel a legnehezebb természetes elemek közé tartozik; tömegét hagyományosan unciában (12 uncia = 373,24 g) mérik.

Az ékszerészetben kis kopásállósága miatt ötvözetekben használják, amelyek finomságát karátban fejezik ki (a tiszta arany 24 karátos); a 18 karátos (75% arany) és 14 karátos (58,33% arany) változatok ezüsttel vagy rézzel készülnek szilárdabbá téve azt, míg a fehérarany palládiummal vagy nikkellel, illetve platinával képzett ötvözet. A természetben termésaranyként és ércásványokban (pl. arzenopirit) fordul elő, kitermelése történhet cianidos lúgozással vagy higanyos amalgámozással, de mindkét eljárás komoly környezeti kockázatot jelent – utóbbit a brazil aranymosók és a magyar aranyászok is alkalmazták korábban.

Az arany ritkaságát az magyarázza, hogy a csillagokban zajló nukleáris folyamatok során keletkezik, és csak szupernóva-robbanások szórják szét az univerzumban; mesterséges előállítása talliumból reaktorban ugyan elvileg lehetséges, de költsége nagyságrendekkel magasabb a bányászatnál, ezért gyakorlatban nem hasznosítják. A középkori alkimisták a bölcsek kövével próbáltak ólomból aranyat előállítani, ami azonban kémiailag lehetetlen – napjainkban pedig a Kongói Demokratikus Köztársaságban az illegális aranybányászathoz kapcsolódó erőszak miatt a civil szervezetek az elektronikai cégeket is felelősségre vonják, ha feketepiaci aranyat használnak termékeikben.