Barç falu Albánia délkeleti részén, Korça közvetlen közelében található, és elsősorban kiemelkedő régészeti jelentősége miatt ismert. Határában egy neolitikus települést (Barç I és Barç II rétegek) tártak fel, amely az i. e. 7000–6100 közötti korai időszakban, majd később az i. e. 3500–2600 közötti korszakban is lakott volt, és leletei a podgoriei, illetve a maliqi kultúrához köthetők. A falu melletti barçi halomsírok legnagyobbika, a Barç 1, a középső bronzkortól (i. e. 2. évezred első fele) folyamatosan bővült, átmérője elérte a 41 métert, ezzel Albánia egyik legnagyobb ilyen emléke lett, és egészen a vaskorig, kb. i. e. 850-ig használták. A bronzkori sírokból előkerült arany- és bronzékszerek gazdag, társadalmilag differenciált közösségre utalnak, miközben a Duna-medencei fegyvertípusok csak a vaskor elején jelentek meg. A leletek között feltűnően sok a nyugat-szerbiai lelőhelyekről ismert edénytípus, ami az indoeurópai vándorlások hatásait igazolja. Ezt erősíti a központi sír csontvázának antropológiai vizsgálata is, amely kimutatta, hogy a temetett személy indoeurópai, nem pedig őshonos mediterrán vagy paleobalkáni jegyeket hordozott.