A Zagyva Magyarország egyik meghatározó folyója, amely a Tisza jobb oldali mellékvizeként 179,4 kilométer hosszú, és teljes szakasza az ország területén található – ezzel a leghosszabb olyan folyó, amely hazánkban ered és itt is torkollik. Salgótarján közelében, Zagyvarónánál indul, majd a Cserhát és a Mátra között délnek fordul, érintve Pásztót és Hatvant, ahol kilép az Alföldre; innen szabályozott mederben folyik keresztül Jászberényen, végül Szolnoknál ömlik a Tiszába. Vízgyűjtő területe csaknem 5700 négyzetkilométer, legnagyobb mellékfolyója a Tarna, valamint további vízfolyások, például a Galga és a Tápió is csatlakoznak hozzá. A folyó vízjárása szélsőséges: heves esőzések vagy hóolvadás után gyors árhullámok alakulhatnak ki, míg száraz időszakban vízszintje erősen lecsökkenhet. Ennek kezelésére az 1970-es években több ártározót létesítettek, köztük a Mátraverebélyi-tározót (1,8 millió m³) és a Maconkai-tározót (2,5 millió m³), amelyek a felső vízgyűjtő árvízcsúcsait mérséklik. A folyó menti élőhelyeket azonban a szabályozások jelentősen átalakították, mára pedig a természetes kanyarulatok helyett csak holtágak, például a jásztelki Pusztamizsei Holt-Zagyva őrzik a régi meder emlékét.