A gyufa egy éghető pálcika, amelynek két fő típusa a biztonsági (svéd)gyufa – ami csak a doboz speciális dörzsfelületén gyullad meg – és a gyakorlatilag bármilyen érdes felületen tűzre kapó dörzsgyufa. Bár Kínában már a 6. században használtak kénnel átitatott fenyőpálcákat a tűzgyújtáshoz, a modern gyufa csak a 19. század elején született meg, és 1834-ben megnyílt az első magyarországi dörzsgyufagyár. 1836-ban Irinyi János magyar vegyészhallgató szabadalmaztatta a zajtalan és robbanásmentes biztonsági gyufát, amely forradalmasította a mindennapi tűzgyújtást. A gyufa nemcsak használati tárgy, hanem számtalan logikai, matematikai és geometriai rejtvény alapja is, sőt társasjátékokban is szerepet kap. A gyufásdobozok hamar reklámfelületként is szolgáltak, a gyufacímkék gyűjtése (fillumenizmus) pedig világszerte, így Magyarországon is nagy népszerűségnek örvendett az 1960-as–1980-as években.