Kármán József (1769–1795) losonci születésű magyar író és ügyvéd volt, aki rövid élete ellenére kulcsszerepet játszott a magyar irodalmi élet megteremtésében. Jogi tanulmányait Pesten és Bécsben végezte, majd 1791-től Pesten ügyvédként dolgozott, ahol elegáns modorával és nyugati műveltségével a főúri szalonok kedvence lett – Toldy Ferenc később „Pest Alcibiadészének” nevezte el. Nagy hatással volt rá az 1790–91-es országgyűlés, és szerelmi viszonya a nála idősebb Markovics grófnéval ihlette fő művét, az 1794-ben született, napló- és levélformában írt „Fanni hagyományai” című szentimentális regényét. Ő vetette fel elsőként, hogy Pestet irodalmi központtá kell tenni, ezért 1794-ben Schedius Lajossal közösen elindította az Uránia című folyóiratot, amely a nők ízlésének nemesítését és az irodalom megkedveltetését célozta, de mindössze három száma jelent meg. A Martinovics-összeesküvésben nem vett részt; apja halálakor, 1795-ben hazatért Losoncra, ahol rövidesen meghalt – halálának pontos időpontja és oka (a kortársak szerint nemi betegség) máig tisztázatlan. Munkássága a magyar felvilágosodás és szentimentalizmus egyik csúcspontja, novellája, a „A kincsásó” pedig a magyar elbeszélő irodalom első alkotásai közé tartozik.