A Szilvásváradi Erdei Vasút a Bükk-vidék központi részén, Szalajkavölgy-Fatelep és a Fátyol-vízesés között közlekedik egy 4,5 km hosszú, 760 mm nyomtávolságú, nem villamosított vonalon – évente több mint 200 ezer utazással pedig a harmadik legforgalmasabb kisvasút az országban. A vasutat 1908-ban kezdték építeni Wessely Károly erdőbirtokain fakitermelés céljából, két eltérő nyomtávú szakaszban, amelyeket 1921-től egy siklópálya kötött össze. A trianoni tragédia után megnövekvő kitermelés miatt két gőzmozdony, az Eleonóra és a Csillag is forgalomba állt, majd 1948-ra a felső szakaszt is átépítették 760 mm-re, ezzel megszűnt a keskenyebb és a szélesebb nyomtáv közötti időigényes átrakodás. A fa mellett vasércet is szállított a vasút, és 1953-tól – a Fátyol-vízeséshez és az Istállós-kői-barlanghoz – elindult a személyszállítás is. 1963-ban jelent meg az első dízelmozdony, és bár a teherszállítás később a teherautók miatt visszaszorult, a vonal ma turisztikai látványosságként, az Egererdő Zrt. üzemeltetésében szolgálja ki az utasokat.