Vitézy László (Budapest, 1940. május 17. – 2024. február 2.) a magyar filmművészet egyik meghatározó alakja volt, aki Kossuth- és Balázs Béla-díjas rendezőként, forgatókönyvíróként és producerként vált ismertté. Pályafutását a szakma legaljáról kezdte – világosítóként és segédoperatőrként dolgozott –, majd 1973-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, később pedig a Balázs Béla Stúdió és a Társulás Stúdió munkájában is meghatározó szerepet vállalt. Jelentős alkotásai közé tartozik a Békeidő (1979), amely 1980-ban a Mannheimi Filmfesztivál nagydíját nyerte el, valamint a Vörös föld (1982) és a A legvidámabb barakk (1991), de dokumentumfilmjei, például a A Hortobágy legendája is nagy elismerést kaptak. Magánélete és családja is a közélethez kötődött: fia, Vitézy Dávid a BKK volt vezérigazgatója, jelenlegi közlekedési miniszter, lánya, Vitézy Zsófia pedig nagykövet Kolumbiában. Pályája során számos elismerésben részesült, többek között Érdemes művész (2014), Kiváló művész (2020), Sára-Csoóri Életműdíj (2021), végül 2023-ban Kossuth-díjat kapott. Aktív közéleti szerepvállalásával (a Mozgókép Demokratikus Szakszervezet megalapítója) és érzékeny társadalomábrázoló filmjeivel maradandó nyomot hagyott a magyar filmtörténetben.