A Venyera–12 szovjet űrszonda volt, amelyet 1978. szeptember 12-én indítottak a Bajkonuri űrrepülőtérről Proton hordozórakétával, a Vénusz légkörének és felszínének tanulmányozására. A Vénuszhoz érve a szonda kettévált: a szállítóegység mesterséges holdként továbbította az adatokat, míg a leszállóegység simán elérte a felszínt, és két órán át közvetített méréseket. Az elődökhöz képest a szondát hangérzékelőkkel is felszerelték, amelyekkel valóban észlelte a légkörben zajló elektromos kisüléseket – ez volt a küldetés egyik legérdekesebb eredménye. A leszállóegység hétféle műszert vitt magával, és a sikeres mérési adatoknak köszönhetően jelentősen bővült a tudásunk a Vénusz környezetéről. A 4200 kilogrammos űrszonda felépítése és műszerezettsége nagyrészt megegyezett a korábbi Venyera–11-gyel, de a kedvezőbb indítási ablak miatt könnyebb kivitelben készült.