A gyermekvédelem a szociális munka szakterülete, amely a gyermek családban történő nevelkedését, a veszélyeztetettség megelőzését, illetve a szülői gondoskodásból kikerülő gyermekek helyettesítő védelmét szolgálja. Magyarországon az első gyermekvédelmi törvényt 1901-ben fogadta el az Országgyűlés Hajdu József előterjesztésére, amely állami feladatként határozta meg a hétévesnél fiatalabb, hatóságilag elhagyott gyermekek ellátását – ez azért volt sürgető, mert korábban évente több mint ezer magyar gyermeket neveltek külföldön, például a bécsi lelencházban, ami a nemzet szempontjából is veszteséget jelentett. A törvény a gyermekek minél gyorsabb családba helyezését (tápanyaszülőknél) és orvosi felügyeletét írta elő, 7 éves korig állami, utána a községek feladata lett az ellátás. Az 1940-ben létrehozott Országos Nép- és Családvédelmi Alap (ONCSA) a sokgyermekes, szegény családok támogatását célozta. A jelenleg hatályos jogszabály az 1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról, amely pénzbeli ellátásokat (például rendszeres támogatás, gyermektartásdíj megelőlegezése) és személyes gondoskodást nyújtó szolgáltatásokat (gyermekjóléti szolgálat, bölcsőde, helyettes szülő, családok átmeneti otthona) foglal magában. A helyettes szülővé válás feltételei közé tartozik a 24. életév betöltése, büntetlen előélet és egy tanfolyam elvégzése.