Összefoglaló

A szolidaritás a szociológia egyik alapfogalma, amely közös, kölcsönös kötelesség- és segítségvállalást jelent a közösségen belül – ez a gyakorlatban megjelenik a családi működésben, az adó- és járulékfizetésben, az oktatás közös finanszírozásában vagy a hátrányos helyzetű régiók támogatásában. A fogalom szorosan kapcsolódik a keresztény felebaráti szeretethez és a francia forradalom „testvériség” eszméjéhez, míg az állami szintű segítségnyújtást a közjog szociális juttatásokkal biztosítja, az önkéntes csoportosulásokat pedig a magánjog szabályozza. A juttatások háromféle elv szerint oszthatók meg: alanyi jogon (mindenkinek jár, pl. közegészségügy, nyugdíj), rászorultság jogán (a szegények és rokkantak segélyezése) és érdemi elv jogán (a rendszerbe fizetők jogosultsága, pl. táppénz). A szolidaritás gyakorlati megvalósulását világszerte sokféleképpen szabályozzák, de közös alapja a társadalmi egymásrautaltság és a közérdek felismerése.