A svéd nyugdíjrendszer három fő forrásból áll: az állami (jövedelemalapú és prémium), a nem kötelező magánnyugdíj, valamint a munkahelyi kollektív szerződéseken alapuló szolgálati nyugdíj. Ez utóbbi a munkavállalói csoporttól függ, hiszen a magánszektor "kékgallérosait" (kb. 2,8 millió fő) a Fora, míg a "fehérgallérosokat" (kb. 2 millió fő) a Collectum kezeli. Az önkormányzati és állami dolgozók nyugdíját külön szervezetek biztosítják: előbbieket a Pensionsvalet, utóbbiakat (kb. 500 ezer fő) az SPV igazgatja. A fehérgallérosok nyugdíja az ITP (Industrins och handelns tilläggspension), amely a PTK és a Svenska Näringsliv közötti megállapodás eredménye, és öregségi valamint rokkantsági ellátást is magában foglal. Az ITP a születési évtől függően két tervre oszlik: az ITP1 (1979 után születettek) esetében a befizetés fix, míg az ITP2 (1978 előtt születettek) garantált járadékot nyújt, kiegészítve változó prémiumrésszel. Ez a rendszer tehát ágazatonként és korosztályonként eltérő, de minden svéd munkavállaló számára biztosítja a kiegészítő nyugdíjat.