A nyugdíjkorhatár azt az életkort jelöli, amelynek betöltésétől valaki jogosulttá válik az öregségi nyugdíjra; Magyarországon ennek pontos mértékét az 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 18. § (1) bekezdése szabályozza. A rendszer története a 19. század végi Németországig nyúlik vissza, ahol Bismarck vezette be az állami nyugdíjat. A teljes nyugdíjhoz általában a születési évtől függő korhatár elérése és legalább húsz év szolgálati idő szükséges, emellett a megállapítás napján nem állhat fenn biztosítási jogviszony. Jelentős könnyítés a 2011 óta érvényes „Nők 40” program, amely lehetővé teszi, hogy a nők 40 év szolgálati idővel – beleértve legfeljebb 8 év gyermeknevelési időt – a normál korhatárnál korábban vonulhassanak nyugdíjba, amit becslések szerint mintegy 200 ezer nő vett igénybe az évtized végéig. Világszerte, így Európában is megfigyelhető tendencia, hogy a társadalmak elöregedése miatt folyamatosan emelik a nyugdíjkorhatárt, ami hosszú távon komoly kihívás elé állítja a nyugdíjrendszereket.