Az orosz–japán háború (1904–1905) azért robbant ki, hogy eldőljön, Oroszország vagy Japán lesz-e a Távol-Kelet – elsősorban Kína és Korea – gyarmatosítója. Míg Japán a Meidzsi-restauráció nyomán elért ipari és technológiai modernizációjával igyekezett kiszorítani az oroszokat Ázsiából, Oroszország a balkáni terjeszkedési kudarcai után fordult keleti gyarmatok szerzése felé. A főbb összecsapások Port Arthur kikötője és a Liaotung-félsziget vasútvonala mentén zajlottak, ahol a jól szervezett japán hadsereg végig katonai felsőbbségben volt. A nyugati nagyhatalmak többsége a japánok mellett állt, kivéve Németországot, amely az Európára törő „sárga veszedelem” előjátékát látta a konfliktusban. A háború végül japán győzelemmel zárult, ami megállította az orosz terjeszkedést és önálló nagyhatalmi státuszba emelte Japánt a 20. század elején.