Az orosz nyelv a legtöbb, mintegy 145 millió anyanyelvi beszélővel rendelkező szláv nyelv, amely a keleti szláv nyelvek csoportjába tartozik, és cirill írást használ. Az irodalmi nyelv a moszkvai környéki középorosz nyelvjárásokra épül, a nyelvjárási tagoltság a nagy terület ellenére viszonylag kicsi. A nyelv története a 14–15. századig nyúlik vissza, amikor az óorosz nyelvből különült el; legrégibb írásos emlékei közé tartozik a 11. századi novgorodi kódex, az Osztromir evangélium (1056/57), valamint a 12. századi Ének Igor hadáról – az orosz irodalmi nyelv formálásában pedig kiemelkedő szerepet játszott Alekszandr Puskin. Fonetikai rendszere 42 fonémából áll (6 magánhangzó, 36 mássalhangzó), és jellegzetessége a hangsúlytalan magánhangzók redukciója (akanyje, ikanyje), a szóvégi mássalhangzók zöngétlenedése, valamint a kemény és lágy (palatalizált) mássalhangzók megkülönböztetése, amely a szláv nyelvekre jellemző sajátosság.