Az oroszok a keleti szláv népek közé tartoznak, és elsősorban Oroszországban élnek, de világszerte jelentős diaszpórával rendelkeznek; 2010-ben Oroszország lakosságának 77,7%-a vallotta magát orosznak. Kialakulásuk az Elba és a Dnyeper, valamint a Balti-tenger és a Kárpátok által határolt területen ment végbe, majd a 6–8. században indultak szétvándorlásra, amelyben a népvándorlás hullámai, például az avarok mozgása is nagy szerepet játszott. A kor egyik legfontosabb írásos forrása az 1113-ban keletkezett Elmúlt idők krónikája (PVL), amely az avarok által elnyomott dulebek törzséről is beszámol, leírva, hogy a nomádok megalázó szolgáltatásokra kényszerítették őket. A keleti szlávok a 6–7. században kezdték megszállni a Dnyeper középső folyásának vidékét, majd a 10. századra eljutottak Novgorod és Pszkov térségébe is, miközben a balti és finnugor népekkel a 12. századig megőrizték elkülönültségüket. A későbbi források alapján már ekkor elkülöníthetők az egyes törzsek, mint a Kijev környéki poljanok, a szeverjánok vagy a drevljanok, akiknek a déli sztyeppei nomádok – köztük a kazárok és rövidebb ideig a magyarok – adót vetettek ki. Érdekesség, hogy az oroszok régi magyar elnevezése a muszka (Moszkva városából), a „ruszki" kifejezés pedig mára kissé pejoratívvá vált, holott az önelnevezésük átvételéről van szó.