A munkaszüneti nap olyan naptári nap, amikor a munkavállaló rendes munkaidőben csak különleges esetekben foglalkoztatható; Magyarországon a Munka Törvénykönyve határozza meg ezeket, amelyek az újév (január 1.), március 15., nagypéntek, húsvéthétfő, május 1., pünkösdhétfő, augusztus 20., október 23., november 1., valamint december 25–26. (karácsony). A történelem során a lista jelentősen változott: a második világháború előtt számos egyházi ünnep (pl. vízkereszt, gyertyaszentelő, úrnapja) is munkaszünet volt, majd a Rákosi-korszakban ezeket munkásmozgalmi jeles napok váltották fel, például április 4. (Felszabadulás ünnepe) és november 7. (a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünnepe). A Kádár-korszakban egyes időszakokban eltérő szabályozás élt, például március 15-e csak 1957-ben volt munkaszünet, november 7-e pedig 1961-től került vissza. Napjainkban munkaszüneti napon csak rendeltetésénél fogva működő munkahelyeken (pl. kórház, rendőrség) vagy baleset, elemi csapás megelőzése érdekében lehet munkát végezni, és a kormány – bizonyos feltételekkel – rendeletben módosíthatja a munkanapok átsorolását. Az ünnepnapok tehát egyszerre tükrözik a történelmi hagyományokat és az aktuális politikai berendezkedést.