Miskolc története 70 ezer évre nyúlik vissza, amit az avasi Tűzkövesen feltárt leletek bizonyítanak; a honfoglaló Miskóc nemzetség birtokaként indult, majd Diósgyőr királyi várrá vált. A török korban a város sokat szenvedett, a tapolcai apátsággal együtt eredeti oklevelei is megsemmisültek, ezért alapítási évfordulóját nem ünneplik. A 18. században Fazola Henrik vashámorai alapozták meg a diósgyőri kohászatot, majd a 19. század második felében Miskolc rohamos fejlődésbe kezdett: vasút, villamos, színház és múzeum is épült, a város pedig 1909-ben törvényhatósági jogot kapott. A két világháború között a Speyer-kölcsönből finanszírozták a középületeket (pl. Palotaszálló, Zenepalota), a szocialista korszakban pedig a nehézipar egyik fellegvárává vált, lakossága a 200 ezer fölé emelkedett. A rendszerváltás után a gazdasági szerkezet átalakult, a nagy állami cégek helyét a kisvállalkozások vették át, és a város új kulturális arculatát a Miskolci Nemzetközi Operafesztivál és a turizmus erősítése jelöli ki. A mai Miskolc tehát a több ezer éves múltra épülő, modern nagyváros, amely a történelmi örökségét és a megújuló gazdaságot egyaránt hangsúlyozza.