Kaiszareiai Euszebiosz (260–265 – 339 körül) görög nyelvű keresztény történetíró, teológus és a palesztinai Caesarea püspöke volt, akit az egyháztörténet-írás atyjaként tartanak számon. Leghíresebb műve, a Historia ecclesiastica (Egyháztörténet) az apostoli kortól Constantinus császár koráig dolgozza fel a kereszténység történetét, és rengeteg olyan korai iratot, levelet és vértanúaktát őrzött meg, amelyek azóta elvesztek. Írásai nem semleges beszámolók: apologetikus célzattal készültek, hogy bemutassák Isten gondviselését és a kereszténység végső győzelmét, ami miatt forrásként is kritikus szemmel kell kezelni őket. Életének nagy része Caesareához kötődött, ahol az Órigenész hagyományaira épülő keresztény tudományos kör – különösen Pamphilosz – hatott rá, és ez a közeg tette lehetővé hatalmas forrásgyűjtő munkáját. Bár megítélését később az arianizmus körüli vitákban játszott szerepe is árnyalja, művei nélkülözhetetlen alapjai a kora keresztény történelem kutatásának.