Az olasz nagydíj az autósport egyik legrégebbi és legpatinásabb versenye, amelyet 1921 óta rendeznek, és amely a Formula–1-ben a brit nagydíjjal együtt az egyetlen, amely a kezdetektől megszakítás nélkül szerepel a naptárban – a futamok túlnyomó részét a milánói Monzában tartják, kivéve az 1980-as idényt, amikor Imolában rendeztek olasz nagydíjat. A verseny története szorosan összefonódik a monzai pályával, amely 1922-ben épült meg, és bár kezdetben hatalmas sikereket hozott, a korai évek tragédiái – mint az 1928-as baleset, melyben 28 ember vesztette életét – hosszú időre meghatározták a biztonsági fejlesztéseket. A második világháború után 1949-ben tért vissza végleg Monzába a nagydíj, majd 1950-ben a Formula–1 történetének is a részévé vált, ahol Giuseppe Farina, Alberto Ascari és Juan Manuel Fangio korai győzelmei alapozták meg a verseny legendás státuszát. A futam kiemelkedő pillanatai közé tartozik 1955, amikor Fangio itt győzött, és ez volt a Mercedes utolsó futama egészen a 2010-es visszatéréséig, illetve 1956, amikor Peter Collins sportszerűen átadta autóját Fangiónak, ezzel segítve őt a világbajnoki címhez. Az olasz nagydíj napjainkban is a Formula–1 egyik legfontosabb és leggyorsabb viadala, amelynek monzai helyszíne 2031-ig biztosítja a futam megtartását, így a történelmi jelentősége változatlan marad.