A magyar Rendőrség állami szintű, részben katonai hierarchiájú szervezet, amely a Belügyminisztérium irányítása alatt működik, és tevékenységét ma a többször módosított 1994. évi XXXIV. törvény szabályozza. Története az 1848-49-es szabadságharcig nyúlik vissza, amikor először tervezték önálló országos szervezet létrehozását, de ez a bukás miatt meghiúsult; a kiegyezés után, 1881-ben jött létre a katonailag szervezett Magyar Királyi Csendőrség, míg a nagyobb városokban továbbra is önkormányzati felügyeletű rendőrségek működtek. A modernizáció az 1885-ben felállított budapesti detektívosztállyal kezdődött, az 1900-as évek fordulóján pedig általánossá vált az ujjlenyomat- és fényképes nyilvántartás; az 1920-as évekre minden városi rendőrséget államosítottak, és a trianoni békeszerződés maximálisan 12 ezer főben határozta meg a rendőrök létszámát. A második világháborút követően a csendőrséget feloszlatták, a romokban heverő rendőrséget pedig szovjet–kommunista irányítással építették újjá, amelynek szerves részévé vált a hírhedt politikai rendészeti osztály (későbbi Államvédelmi Osztály), így az 1950-es évektől egy rendkívül centralizált, szigorúan militarizált és politikai feladatokkal túlterhelt szervezetté vált. Bár az 1990-es rendszerváltás után célként fogalmazódott meg a testület demilitarizálása és decentralizálása, a politikai kompromisszum hiánya miatt mélyreható reformok nem történtek, így a rendőrség alapvető működési kereteit mind a mai napig az 1994-es törvény határozza meg.