A szeg egy tű alakú, hegyes, acélból vagy ötvözetből készült rögzítőelem, amelynek célja két vagy több test összeerősítése, és ma már gyakran korrózióvédő bevonattal is ellátják. A faanyagokhoz lágyabb acélt (körülbelül 0,1% széntartalommal), míg a betonba vagy falba verhető szegeket magasabb széntartalmú (0,5–0,75%) acélból készítik, de léteznek kifejezetten fa szegek is, amelyeket az asztalosok, kerékgyártók és vargák használnak. A szegeket kalapáccsal, sűrített levegővel működő szegbelövővel vagy kis robbanótöltettel juttatják a helyükre, a rögzítést pedig a súrlódási és a nyírási ellenállás biztosítja. Bár a szegeket már az ókori Rómában is ismerték (a Biblia is utal rájuk Salamon templomának építésével kapcsolatban), a 18. századig kézzel kovácsolták őket; Angliában az 1590-es évektől gépesítették az alapanyag-gyártást, de a szegkészítő gépek csak a 19. században terjedtek el. A szegeket ma két fő módon, vágott vagy húzott (drótszeg) eljárással készítik, és számos változatuk létezik (pl. derékszeg, koporsószeg, sasszeg, patkószeg), amelyekhez hasonló eszközök a gombostű, a rajzszeg és az ácskapocs.