Veres Péter (Balmazújváros, 1897 – Budapest, 1970) a magyar irodalom és politika egyik legjelentősebb alakja volt, aki egész életében a szegényparasztság érdekeit képviselte. Szegény sorsú, házasságon kívül született gyermekként már 12 évesen dolgozni kényszerült, majd bekapcsolódott az agrárszocialista mozgalmakba, és az 1919-es Tanácsköztársaság idején is aktív szerepet vállalt. A Horthy-korszakban a népi írók egyik vezetője lett, legismertebb műve az Alföld parasztsága című szociográfia, és a Márciusi Front egyik szervezője is volt. A második világháború után a Nemzeti Parasztpárt elnökeként, majd 1947–1948-ban honvédelmi miniszterként tevékenykedett, így a koalíciós korszak egyik legnépszerűbb közéleti személyiségévé vált. Írásaiban és politikájában következetesen a földkérdést és a nemzeti sors problémáit helyezte előtérbe, ami máig fontos örökségévé teszi munkásságát.