Az Európai Központi Bank (EKB) az eurózóna központi bankja, amelynek székhelye Frankfurt am Main, és elsődleges célja az árstabilitás, vagyis az euró vásárlóerejének megőrzése. Története az 1992-es maastrichti szerződésig nyúlik vissza; az elődintézmény, az Európai Monetáris Intézet (EMI) 1994-ben jött létre Lámfalussy Sándor vezetésével, amelyet 1998. június 1-jén váltott fel az EKB. Az EKB alaptőkéjét az EU-tagállamok jegybankjai adják össze GDP- és népességarányosan (a legnagyobb részesedése Németországnak van), de az eurózónán kívüli országok nem részesednek a nyereségéből. Legfelsőbb döntéshozó szerve a Kormányzótanács, amely az Igazgatóság hat tagjából és a 18 euróövezeti jegybankelnökből áll, míg az operatív működést az Igazgatóság irányítja Christine Lagarde elnök vezetésével. Az EKB kizárólagos joggal rendelkezik a bankjegykibocsátás engedélyezésére, és az Általános Tanács figyelemmel kíséri a még eurót nem bevezető tagállamok felzárkózását.