A keresztes vipera (Vipera berus) Eurázsia egyik legelterjedtebb mérges kígyója, amely Magyarországon is honos, és a rákosi vipera mellett az egyik őshonos mérges kígyófajunk. Ez a viszonylag rövid, vaskos kígyó (60-90 cm) jellegzetes, hátán végigfutó cikcakkos sávjáról kapta a nevét, de színezete változatos, akár teljesen fekete (melanisztikus) is lehet, bár a farokvége alul ilyenkor is sárga vagy narancssárga. A faj rejtőzködő életmódot folytat, veszély esetén inkább menekül, de ha sarokba szorítják, hevesen sziszegve védekezik, és gyakran csak "álmarást" mér, amivel nem is fecskendez mérget. Tápláléka főként kisemlősökből áll, de rovarokat és kétéltűeket is fogyaszt, míg a telelésre akár több száz példány is összegyűlhet egy-egy üregben. Tavasszal, február-márciusban jelenik meg, a hímek 2-3 héttel korábban, mint a nőstények, és a párzásra április-májusban kerül sor. Bár mérge veszélyes lehet, a faj nem agresszív, és az emberrel való találkozást igyekszik elkerülni, így a természetvédelem szempontjából is fontos szerepet tölt be.