Esterházy-kormány – rövid, alig két és fél hónapig tartó kabinet volt 1917 nyarán, amelyet IV. Károly király nevezett ki Tisza István menesztése után. A meglepetésre a politikában kevéssé ismert, 36 éves Esterházy Móric gróf kapta a kormányalakítási megbízást, nem pedig a németbarátnak tartott ifj. Andrássy Gyula, mivel a király különbékére törekedett az Antanttal. Esterházy egységkormányt próbált létrehozni, bevonva ellenzéki politikusokat is (például Vázsonyi Vilmost és Batthyány Tivadart), de reformtervei – a választójog kiterjesztése és szociális intézkedések – a Nemzeti Munkapárt parlamenti többsége miatt kudarcot vallottak. A kabinet hamar elvesztette tekintélyét, és Esterházy, miután a király béketárgyalásairól sem tájékoztatták, 1917. augusztus 19-én lemondott. Utódja, Wekerle Sándor átvette a kormány tagjait, akiket később egy „hibrid” pártba próbált tömöríteni. A kormány rövid fennállása ellenére fontos állomás volt az első világháború alatti magyar politikai válságban.