Az ügyészség a büntetőeljárásban a közvádló szerepét betöltő állami szerv, amely a nyomozást, a büntetés-végrehajtást és a közigazgatás törvényességét is felügyeli. Magyarországon az Alaptörvény 29. cikke szabályozza, és bár nem önálló hatalmi ág, mégis önálló alkotmányos szervként működik, amely nem alárendelt az Országgyűlésnek. Története a középkori királyi ügyészségig nyúlik vissza, de a modern szervezet 1871-ben jött létre a királyi ügyészség felállításával, első főügyésze Kozma Sándor volt; 1953-ban a katonai ügyészek is integrálódtak a szervezetbe. A szervezeti felépítés több szintű: a csúcson a Legfőbb Ügyészség áll Budapesten, amelyet fellebbviteli főügyészségek, megyei (fővárosi) főügyészségek és helyi ügyészségek követnek, valamint külön egységként működik a Központi Nyomozó Főügyészség és a Katonai Főügyészség. Emellett tudományos háttérintézmény az Országos Kriminológiai Intézet, és a Magyar Ügyészképző Központ biztosítja a hivatásra való felkészítést.