A lavina (hósuvadás) hegyoldalról egyensúlyvesztés miatt leomló hótömeg, amelynek neve a svájci rétoromán nyelvből ered, és az olasz vagy német közvetítéssel került a magyarba. Kialakulásához 25–50°-os lejtő, kedvezőtlen hórétegződés és terhelésnövekedés (például új hó vagy eső) szükséges; kiválthatja természetes ok (meleg, szél, nagy havazás) és emberi tevékenység (robbantás, sízés) is. Az Alpokban az elmúlt 100 évben évente átlagosan 100 ember halt meg lavinabalesetben, és a balesetek 94%-át a sízők vagy hegymászók maguk idézik elő. A karbantartott sípályákon az üzemeltető köteles a lavinaveszélyt ellenőrizni és a pályákat lezárni, de a szabad terepekért a sportoló felel. A megelőzés kulcsa a terep, a hóviszonyok és az időjárás alapos ismerete, valamint a hóprofil vizsgálata, amely a hórétegek vastagságát, szilárdságát és kötődését tárja fel. Tavaszi időszakban a korai, fagyott havon való indulás javasolt, mert ilyenkor a hótakaró stabilabb, és a nyomok sem vágják át a rétegeket.