A nyugdíjrendszer célja, hogy az idős vagy megrokkant munkavállalók rendszeres pénzbeli ellátásban részesüljenek, és két fő típusa az állami és a magánnyugdíjrendszer. Az állami rendszer szociális alapú, garantált ellátást nyújt, amelyet az aktív dolgozók kötelező járulékaiból, munkaadói befizetésekből és adókból finanszíroznak, és jellemzően a felosztó-kirovó elven működik – a mindenkori aktív generáció járuléka fedezi a nyugdíjasok ellátását. Ezzel szemben a magánnyugdíjrendszer tőkefedezeti alapú, ahol a tagok egyéni befizetéseit befektetik, és a felhalmozott tőke hozamaiból vásárolnak járadékot, így a kifizetés összege bizonytalanabb, de nem függ közvetlenül a demográfiai helyzettől. A felosztó-kirovó rendszer érzékeny a népesség elöregedésére: a csökkenő születésszám miatt egyre kevesebb aktív dolgozónak kell egyre több nyugdíjast eltartania, ami járulékemelést, korhatáremelést vagy megszorításokat kényszeríthet ki. A tőkefedezeti rendszer ezzel szemben a hosszú távú megtakarításokra és piaci hozamokra épít, de a járadék reálértéke előre bizonytalanul kalkulálható. Összességében a két rendszer kombinációja is lehetséges, és mindkettőnek megvannak a maga előnyei és kockázatai a gazdasági és demográfiai környezettől függően.