III. Károly (1685–1740), más néven VI. Károly német-római császár, a Habsburg-ház utolsó férfi egyenesági leszármazottja volt, aki 1711-től haláláig uralkodott német-római császként, valamint magyar és cseh királyként. I. Lipót császár fiaként bátyja, I. József fiúutód nélküli halála után került a trónra, de korábban a spanyol örökösödési háborúban (1701–1714) sikertelenül pályázott a spanyol koronára, és végül le kellett mondania Spanyolországról, cserébe megtarthatta a dél-németalföldi és itáliai területeket. 1708-ban feleségül vette Erzsébet Krisztinát, akitől négy gyermeke született, de csak két leánya – köztük a későbbi Mária Terézia – érte meg a felnőttkort. Mivel fiúörököse nem született, 1713-ban elfogadtatta a Pragmatica sanctiót, amely biztosította leánya trónutódlását, ám 1740-es halála után ez mégis az osztrák örökösödési háborúhoz vezetett, mert több hatalom megkérdőjelezte a nőági öröklést. Uralkodása alatt a Habsburg Birodalom jelentős európai hatalommá vált, de Spanyolország elvesztése és a fiúörökös hiánya hosszú távon gyengítette dinasztiája pozícióját.