1990. augusztus 2-án Szaddám Huszein iraki Köztársasági Gárda megszállta Kuvaitot, ami az öbölháború kezdetét jelentette, mivel a számbeli hátrányban lévő kuvaiti hadsereg nem tudta megállítani az inváziót. A megszállás hátterében az állt, hogy az iraki–iráni háború után Irak súlyos adósságba került (14–65 milliárd dollár), és Kuvait nem volt hajlandó elengedni a tartozást, sőt az OPEC-kvótát túllépve alacsonyan tartotta az olajárakat, ami ellehetetlenítette Irak gazdasági talpraállását. Szaddám emellett azzal vádolta Kuvaitot, hogy a határ menti Rumaila olajmezőn ferdefúrásokkal csapolja meg az iraki készleteket, amit a külföldi cégek cáfoltak, de ez csak ürügyül szolgált a katonai fellépéshez. Irak először bábkormányt állított az ország élére, majd augusztus végén bejelentette Kuvait annektálását, amire az ENSZ azonnali kivonulásra szólította fel, de Szaddám ezt figyelmen kívül hagyta. Végül az Amerikai Egyesült Államok vezetésével arab, brit, francia és más szövetséges csapatokból álló koalíció kiverte az iraki erőket Kuvaitból, ezzel lezárva a megszállást.