A Tisza a Duna leghosszabb mellékfolyója és Magyarország második legnagyobb folyója, amely a Fekete- és Fehér-Tisza összefolyásából ered Ukrajnában, Rahó közelében, majd Romániát, Magyarországot, Szlovákiát és Szerbiát érintve, Titelnél ömlik a Dunába. A mintegy 157 000 km²-es vízgyűjtő területű folyó vízjárása rendkívül ingadozó, Szegednél átlagos vízhozama 769–830 m³/s, de már mértek itt 97 m³/s-os kisvizet és 4700 m³/s-os árvizet is. A folyó neve az ókori forrásokban Pathissus vagy Tisia alakban szerepelt, és Szádeczky-Kardoss Samu szerint szkíta (iráni) eredetű lehet, amelynek gyökere a „fut, folyik” jelentésű tak szó lehet; a „szőke” jelző pedig a vízben lebegő homoktól és iszaptól származik. A folyó szabályozását gróf Széchenyi István szervezte meg, amely 1846. augusztus 27-én kezdődött és Pietro Paleocapa irányításával valósult meg, ennek eredményeként a folyó hossza 1419 km-ről 962 km-re rövidült, és 589 km holtágat alakítottak ki. A szabályozás azonban nem volt teljesen sikeres, amire az 1879-es szegedi katasztrófa is figyelmeztetett, ezért 1884-ben törvény született a Tisza egységes kezeléséről, majd 1894-ben Kvassay Jenő korrekciós programja, 1908-ban pedig egy újabb húszéves fejlesztési terv indult el.