Az oktatás hétköznapi értelemben a tudás rendszeres, intézményesített átadása, amelyet a pedagógia is így definiál, azonban a reformpedagógia (például a Montessori-, Waldorf-módszer vagy a summerhilli demokratikus iskola) hangsúlyozza, hogy a tudás valójában nem adható át, hanem mindenkinek saját élményei alapján kell újraalkotnia. A fogalom értelmezése a történelem során is változott: Platón az erény fejlesztésének művészetének tartotta, Arisztotelész közös állami feladatnak, Comenius a természet által adott "magok" serkentésének, John Locke pedig a nevelő és gyermek közötti interperszonális viszonynak. Szűkebb értelemben az iskolai, állami közoktatás tananyag-közvetítését jelenti, tágabb értelemben viszont minden szervezett ismeretátadást, beleértve az iskolán kívüli tanulást is, amely a kulturális örökség átadásában is kulcsszerepet játszik. Az oktatás eredménye a képzett, bizonyítvánnyal vagy diplomával rendelkező ember, aki a megszerzett tudást a munkájában hasznosítja. Napjainkban az oktatás legtöbb országban állami feladat, de az egyházak és üzleti vállalkozások is jelentős szerepet vállalnak benne, és az intézmények gyakran gazdasági szempontok alapján átalakulnak, egyesülnek vagy megszűnnek.