A csalás a vagyon elleni bűncselekmények egyike, amelynek lényege, hogy az elkövető jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt vagy tévedésben tart, és ezzel kárt okoz – ezt a fogalmat a hatályos, 2012. évi C. törvény (Btk.) is átvette a korábbi, 1978. évi IV. törvényből. A bűncselekmény két elkövetési magatartása a tévedésbe ejtés (aktív megtévesztés) és a tévedésben tartás (mulasztásos, amikor az elkövető nem oszlatja el a már kialakult téves képzeteket), a passzív alany pedig az a személy, akit megtévesztenek, aki azonban nem feltétlenül azonos a kárt szenvedő sértettel. A büntetési tétel a kár mértékétől függ: kisebb kár esetén akár 2 év, nagyobb kárnál 3 év, jelentős kárnál 1–5 év, különösen nagy kárnál 2–8 év, különösen jelentős kárnál pedig 5–10 év szabadságvesztés is kiszabható. Súlyosító körülménynek számít, ha a csalást bűnszövetségben, üzletszerűen, közveszély színhelyén vagy jótékony célú adománygyűjtést színlelve követik el, illetve ha idős vagy fogyatékos személy sérelmére történik. A csalás szabálysértési alakzattól való elhatárolása elsősorban a kár értékhatárán alapul, de a jótékony célú adománygyűjtés színlelése már a szabálysértési értékhatár alatt is bűncselekményt valósít meg. A csalás jogi tárgya a vagyoni jogosultságok köre, és a cselekmény csak akkor befejezett, ha a megtévesztés hatására a passzív alany olyan vagyonjogi rendelkezést tesz, amely kárt okoz.