A Velencei-tó Magyarország harmadik legnagyobb természetes tava, amely Fejér vármegyében, Budapest és Székesfehérvár között helyezkedik el, és sekély, átlagosan 1,5 méteres mélységének köszönhetően Európa egyik legmelegebb állóvize, ahol a víz hőmérséklete elérheti a 26–28 °C-ot is. A nátriumban és magnéziumban gazdag, kiváló vize felfrissíti a szervezetet és enyhíti a reumatikus fájdalmakat, így a Balatonhoz hasonlóan hazánk egyik legkedveltebb üdülőhelye. A geológiailag fiatal tó története során tizennégyszer kiszáradt (legutóbb 1863 és 1866 között), de jelentős áradások is érték, például 1838-ban és 1963-ban. Az 1960-as évek végétől intenzív szabályozás kezdődött: az 1977–1978-as kotrások során a meder felét kimélyítették, és a felhalmozott iszapból hozták létre a mesterséges Cserepes-szigetet és Velencei-szigetet. A beavatkozások következtében a nádasok aránya a tófelület 60%-áról 40%-ra csökkent, és a természetes partvonal nagy része is eltűnt, bár a tó ma is népszerű turisztikai célpont.