Az infláció az általános árszínvonal tartós emelkedését jelenti, ami a pénz vásárlóerejének csökkenéséhez vezet; ellentéte a defláció, mértékét pedig leginkább a fogyasztói árindex (CPI) tükrözi. A modern tudományos konszenzus szerint az infláció fő oka a kereslet és kínálat egyensúlyának felborulása, amelyet akár a túl gyors pénzmennyiség-növekedés is súlyosbíthat, míg az alacsony, 2-3 százalékos infláció kedvezően ösztönzi a gazdasági növekedést, ezért a jegybankok (például az Európai Központi Bank) általában erre törekednek. Az infláció hatására a lakosság kevésbé takarékoskodik, inkább eladósodik és vásárol, ami akár áruhiányhoz is vezethet; kezelésére a központi bankok monetáris eszközöket, például kamatemelést alkalmaznak. A kifejezés a latin inflare (felfúj) szóból ered, magyarul gyakran pénzromlásként említik, és már Keynes is rámutatott, hogy a klasszikus „túl sok pénz kerget túl kevés árut” elmélet túlzottan leegyszerűsíti a problémát, mivel a beruházói és spekulációs szándékok is szerepet játszanak. A gyakorlati jelentőségét jól mutatja, hogy 2023 januárjában Magyarországon volt a legmagasabb az infláció az EU-ban: a KSH szerint 25,7%, az Eurostat szerint 26,2%, miközben az uniós átlag csupán 10% körüli volt. Különösen drámai volt a magyarországi élelmiszer-infláció, amely 48,2%-ot ért el az EU 18,4%-os átlagával szemben, ami súlyos terhet rótt a lakosságra.