Az isztambuli egyezmény (hivatalos nevén az Európa Tanács Egyezménye a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról) az Európa Tanács 2011-ben elfogadott nemzetközi szerződése, amely átfogóan szabályozza a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzését, üldözését és felszámolását. Az egyezményt 2011. május 11-én nyitották meg aláírásra Isztambulban, és 2014. augusztus 1-jén lépett hatályba, az Európai Unió pedig 2023. október 1-jétől alkalmazza saját hatáskörein belül. A dokumentum nemcsak büntetőjogi fellépést ír elő, hanem támogató szolgáltatásokat, menedékhelyeket, adatgyűjtést, kockázatértékelést és összehangolt szakpolitikákat is, így az első kötelező erejű európai emberi jogi dokumentumnak számít ezen a területen. Magyarország 2014-ben aláírta ugyan az egyezményt, de az Országgyűlés 2020. május 5-én politikai nyilatkozatban utasította el a ratifikációt, elsősorban a „társadalmi nem” fogalma és a menekültügyi rendelkezések miatt. Az egyezmény megítélése vitatott: míg támogatói szerint alapvető emberi jogi mérföldkő, addig kritikusai szerint túlmutat a szűken vett erőszakellenes szabályozáson, és társadalompolitikai, oktatáspolitikai elemeket is tartalmaz. Fontos különbség van a szerződés szövege és a gyakorlati végrehajtás között, mivel a GREVIO monitoring-testület országjelentései és ajánlásai konkrét szakpolitikai elvárásokként jelenhetnek meg a részes államokkal szemben.