Tóth István (Budapest, 1894. február 1. – Kabul, 1928. december 15.) pilóta és műszerész-technikus volt, aki az első világháborúban az olasz hadszíntéren harcolt, majd megsebesülése után a mátyásföldi repülőgépgyárban dolgozott. 1921-ben illegális szervezkedés vádjával életfogytiglani fegyházra ítélték, de 1922-ben a szovjet–magyar fogolycsere-akció keretében a Szovjetunióba került, ahol a Vörös Hadsereg légiflottájának iskolájában tanult, majd Vityebszkben lett parancsnok. 1926-tól a Moszkvai Katonai Repülőakadémia hallgatója volt, és sikeres vizsgái után a 22. repülőszázad parancsnokává nevezték ki. Az afgán kormány kérésére a Szovjetunió katonai tanácsadóként küldte Kabulba, ahol az afgán légierő megszervezését és a pilótaképzést irányította. 1928. december 15-én, Amanullah király elleni, külföldről támogatott felkelés idején – a tűzszünet ellenére – gépét lelőtték, és életét vesztette. Életútja jól mutatja a korabeli magyar repülők és forradalmárok kalandos, veszélyes sorsát.