A pilóta nélküli repülőgép (drón) olyan légi jármű, amely emberi pilóta nélkül, távirányítással vagy autonóm módon repül, és többször is felhasználható – ellentétben a robotrepülőgéppel, amely bevetéskor megsemmisül. A fejlesztés az első világháborúig nyúlik vissza (pl. Aerial Target, Kettering Bug), majd az 1930-as években a brit Queen Bee célrepülőgép révén terjedt el a „drón” elnevezés. Az 1982-es libanoni háborúban az izraeli Scout és Mastiff típusok bizonyították a katonai felderítésben rejlő lehetőségeket, ami világszerte ösztönözte a fejlesztéseket. A 2010-es évektől az olcsó, többrotoros eszközök elterjedésével a polgári drónhasználat is robbanásszerűen nőtt, az EASA pedig egységes, kockázatalapú szabályozást vezetett be Európában. Magyarországon a honvédségi alkalmazásban olyan rendszerek jelentek meg, mint a Szojka, a Denevér, a Meteor és a Skylark I-LE, amelyeket főként felderítésre, megfigyelésre, célmegjelölésre és tűzhelyesbítésre használnak.